Azt mondj�k, hogy Shaekspeare, ha nem is halt bele a b�natba...belebetegedett. Nem tudott belenyugodni, hogy le�gett a Globe.A csal�d�sba, hogy �lete munk�j�nak m�r csak a hamuja maradt �s nem �ledt �jj�, mint egy f�nix. 

L�tt�l m�r holtat a f�ld�n fek�dni? �n �gy �reztem magam. Az es� teljesen el�ztatott �s eggy� tett az utca k�veivel. K�t dolog tartotta bennem a rem�nyt az egyik a k�t k�zeled� alak volt...Rem�ltem, hogy id�ben �rnek-e oda hozz�m. Lehunytam a szemem �s pr�b�ltam nem figyelni a f�jdalomra, ami bej�rta minden csontom. Megkocogtatta a fejemet v�g�l pedig �lesen belehas�tott a l�bfejembe. Azt�n �szrevettem, hogy a hangok m�r eg�sz k�zel sz�lnak hozz�m...

-Nyisd ki a szemed azt mondtam! Most! Gyer�nk!-kinyitottam a szemem �s saj�t magamat pillantottam meg, ahogy az utca k�v�n t�rdelek.-Gyer�nk! Ism�teltem hat�rozottan. A tekintetem is valami olyasf�le elhat�rozotts�got t�kr�z�tt, amire �n a val�s�gban nem voltam k�pes. Mellettem egy m�sik ismeretlen l�ny t�rdelt, aki t�gra ny�lt szemmel meredt r�m �s fogta a kezem.

-Teljesen hideg...-suttogta, �gy mintha ki se mern� mondani. �n m�g mindig s�rget�en n�ztem magamra:-Azt mondta gyer�nk! 

A sik�tor v�g�b�l t�volod� l�p�sek zaja ver�d�tt vissza. A k�t l�ny egym�sra n�zett. Az �n hasonm�som egy sz� n�lk�l r�ntott fel a f�ldr�l �s kezdett el h�zni. A m�sik l�nynak nem igaz�n siker�lt lepleznie aggodalm�t:-�vatosan v�rzik...

�s m�r �reztem is, hogy valami meleg csorog v�gig az arcomon. Fordult egyet az utca. A h�zak a fejetetej�kre �lltak. A l�mp�k forogtak. �s a vil�g els�t�t�lt sz�momra...

***

Amikor legk�zelebb magamhoz t�rtem m�g mindig �ton voltunk. 

-Fel�bredt...- az ijedt szem� l�nyban simertem a hang tullajdonos�ra b�r m�g l�tni nem l�ttam. �ppen egy hatalmas t�rre �rt�nk. Az �ra el�t�tte az �jf�lt �s hangos kong�sba kezdett n�h�ny harang. K�t l�bra �ll�tottak a t�r k�zep�n. Az ijedt szem� l�ny k�rben�zett...nem mondott semmit. Egy sz� n�lk�l els�t�lt.  K�rd�n tekintettem �nmagamra. M�r �ppen �reztem, hoyg el�g er�t gy�jt�ttam �ssze ahhoz, hogy megsz�laljak, amikormozgol�d�sra lettem figyelmes a t�r m�sik v�g�n. K�rben kihaltak voltak a h�zak. Az egyetlen f�nyforr�s a t�r m�sik v�g�r�l j�tt a mozgol�d�s ir�ny�b�l. Meg�llap�thatatlan alakok v�ltak l�that�v�. Valamit mind hangosna morogtak, k�nt�ltak �s pontosan arrafel� tartottak ahol mi �lltunk. A hol f�ny�n�l k�s�rteties l�tv�nyt ny�jtotak.

- Kik ezek?- ny�gtem �gy, hogy azt hittem kitart� kl�nom tal�n m�r nem is hallja.

-Nem kik...m�g csak nem is mik...-g�nyos mosollyal fordult fel�m.-Ez mi? �s ez a mi pedig maga az �let. MI pedig egy�tt fogunk szemben�zni vele. Nem ter�t le, minket a s�rba, mert nem hagyjuk. Nem fogsz ott maradni, mert �n mindig ott leszek �s felh�zlak...-azzal hat�rozott indulattal megindult a rohamosan k�zeled� menet fel�. �n pedig k�vettem...

Mi a tanuls�g? Igaz�n csak Te seg�thetsz magadon...